Erdő szélén házikó

Még tavaly, pont Nagypénteken gyulladt ki az a faház, ami a kerület legtávolabbi pontján szó szerint a város utolsó háza volt. Mire a tüzet észrevették, addigra a lángok mindent elborítottak. A II. kerületi hivatásos tűzoltók mellett egyesületünk önkéntes tűzoltói siettek menteni a menthetőt, de hiába. A ház leégett, a tűzben felrobbant egy gázpalack és odaveszett egy kutya is. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a ház lakója nem sérült meg, az  elsőként kiérkező hivatásos tűzoltók kihoztak egy másik gázpalackot, és tűz sem terjedt tovább. 
Talán még csöpögött a romokon az oltóvíz, de a tűzeset hírére szinte azonnal összefogtak az emberek. A kezdeményezés élére egy hölgy állt, aki a mai napig szívét-lelkét beletette a feladatok szervezésébe, nem hiába. A közösségi oldal is igazi értelmezést nyert, az ott közzétett információk alapján ismerősök és ismeretlenek, cégek, magán és közéleti személyek dolgoztak és segítették egy új ház felépítését, bútorokat és használati tárgyakat adományoztak. Nem hagyták magára azt aki bajba került, példát mutattak emberségből, hatalmas köszönet illeti őket ezért! 

Györgyike még a tél beállta előtt beköltözhetett az új házba, ami nem maradt félkész állapotban. 

Éva, aki fáradtságot nem ismerve végtelen kitartással több mint egy évig összefogta a teendőket, sütött egy nagy tálca süteményt és meghívott mindenkit az új ház átadására. 

Nem az első eset volt, hogy a lehetőségeinkhez mérten mi is segítettünk, hiszen amikor mi voltunk bajban nekünk is segítettek. Elmentünk hát és együtt örültünk annak, hogy az erdő szélén újra áll egy házikó...