A Szépvölgyi úton lévő Fenyőgyöngye vendéglővel szemközti erdőből hangos zene hallatszott éjfél körül, egy hajléktalanok által épített, szinte összkomfortos kunyhóból. A komfort fokozatot jelentősen emelte a tájvédelmi körzetben felépített ház előtt lévő fürdőkádon kívül a szinte karácsonyinak mondható díszkivilágítás is. Bár a "kacsalábon forgó palota" viszonylagosan távol került a lakottnak mondható területtől, jópár perces, kellemesnek nem mondható túrázás után sikerült csak rátalálni. A mulatozó "háziak" nem kimondottan a polgárőrséget várhatták, így nem is bizonyultak túl közlékenynek az áramellátás alapjaira vonatkozóan feltett barátságos kérdéseinkre. Mindenesetre éltünk a gyanúperrel, hogy a viskó szerénynek nem nevezhető energia igényét nem a napsütés szolgáltatja. Közel fél órás erdőjárást követően azért sikerült magyarázatot találni a nem hétköznapi megoldásra, ami szinte láthatatlan módon húzódott meg az erdő talaját borító falevelek alatt. A Hármashatárhegyi úton lévő közvilágítási oszlopok közül az egyiken éppen szünetelt a világítás, ezért az éjszaka sötétje ellenére a figyelmünk központjába került. Döbbenetes módon az ezernyi darabból, szigetelés nélkül összetákolt kábelek úgy vezettek az oszlop tetejétől a házig, hogy helyenként a falevelek alatt, felett, és néhol a föld alá ásva haladtak. Megelőzendő a továbbiakban, hogy az erdő élővilágának eredeti lakói, és az esetleg arra tévedő gombaszedők - az erdő csendje helyett üvöltő zene mellett - egy rossz lépést követően még garantáltan rázós élményben is részesüljenek, értesítettük a rendőröket, a közterület felügyelőket, és az áramszolgáltatót is. Mindezt már csak tetézte, hogy a szárazság miatt elrendelt tűzgyújtási tilalmat is természetesen megszegték, mert a kalyibától húsz méterre belebotlottunk egy hatalmas kupac parázsló, fel-fel lángoló szemétbe is.